egy régebbi vers (2006) átdolgozva

Egyenes kör

Mitől lennék más, mitől lehetne ugyanaz?

Csak a természet joga újraélni - máshogyan.

És mégis. Nem hiszem, hogy míg testem boldogan

bomlik szénláncaira, lelkemnek csak előre szabad

egy vonal mentén túlnőni önmagát, míg megakad

a végtelen előtt. Ha minden élő-élettelen hasznosan

újra s újra önmagától önmagáig rohan,

lelkem miért ne szövődne e rend alatt

új testbe, mi a régiek atomjaiból fakad?

S ha igen, élnéd újra a kínokat velem,

lassan csiszolva, mit az értelem

megjelöl léteden és létemen?

Vagy, mi együtt élt tegnap, ma százfelé szakad,

s ösztönösen a jobb felé halad.

De ott tudnád hagyni bennem önmagad?