egy régebbi vers (2006) átdolgozva
Egyenes kör
Mitől lennék más, mitől lehetne ugyanaz?
Csak a természet joga újraélni - máshogyan.
És mégis. Nem hiszem, hogy míg testem boldogan
bomlik szénláncaira, lelkemnek csak előre szabad
egy vonal mentén túlnőni önmagát, míg megakad
a végtelen előtt. Ha minden élő-élettelen hasznosan
újra s újra önmagától önmagáig rohan,
lelkem miért ne szövődne e rend alatt
új testbe, mi a régiek atomjaiból fakad?
S ha igen, élnéd újra a kínokat velem,
lassan csiszolva, mit az értelem
megjelöl léteden és létemen?
Vagy, mi együtt élt tegnap, ma százfelé szakad,
s ösztönösen a jobb felé halad.
De ott tudnád hagyni bennem önmagad?
