Karcolatok
Apa
A szavak szolgáid.
Egy mozdulattal idomítod őket fegyverré vagy pajzzsá.
De a legmélyebbről jövő nevetéssel font
ölelést tőled tanultam el.
Mama
Mint ahogy a szürkeségen át
az égő-arany és a legtisztább kék föl-fölragyog,
úgy szűrődik át a világ tompaságán
pókhálónál is finomabb vibrálásod.
Sára
A tű hidegen fut feléd,
forró csókra hívja ujjbegyed.
Törékenységedbe zárva
ős-sárkányok ereje remeg.
G.
Szakállas viccek szakállas őre,
utad ma merre visz?
Sörtől bódult barátok lesik,
együtt mikor vándoroltok a világ nagy pusztaságain.
Ancsi
"Ki vagyok? Merre visz utam?"
Ha formálódsz vagy formát bontasz is,
pumukli-hajad szertelensége és
égő-piros szerelmed minden iránt mi esendő,
örök.
mr. V.
A számok szorgosan körbe állnak,
nagy, kerek szemekkel csodálnak,
belőlük, mit öreg Dali mester,
miféle buja montázsokat festel?
Blanka
Koszorú, koszorú, miért vagy olyan szomorú?
Könnyeidbe hányféle titkot rejtesz el?
Ne féld az ismeretlent, még ha benned van is,
nincs olyan rejtély, mit valaki meg ne fejtene.
Ferkó
Gyermekkorom hős kalandora,
koptattál hegyet, hódítottál eget.
Ha fiaddal útra kelsz, mi állíthat meg?
A képzelet?
