HTML

anagyéletérzés

vers formában leírt gondolatok,melyeket - sok év hezitálás után - úgy döntöttem, megmutatok. Nem török irodalmi babérokra, de beleestem abba a csapdába, hogy alkottam valamit, és érdekel, másoknak hogy tetszene, ha megmutatnám. hát most kipróbálom. olvassátok.

Friss topikok

  • Dhor: most csak felületesen olvastam el, nem gondoltam bele minden sorba, és így átjött egy nagyon átére... (2012.03.05. 20:17) na kezdjük
  • lucaorsolya: de még mennyire :) (2012.01.31. 14:03) szakdoga helyett
  • Tomeczek: Ez nagyon szép! :) (2011.12.27. 12:58) karácsony
  • mindenmash: Annyi értelme legalábbis van, hogy az én agyamban is ugyanez az értelmetlenség honol. Az pedig vég... (2011.10.01. 22:40) feszültséglevezetés
  • babapiskota88: hú Luca nagyon tetszenek a verseid. olyan jó érzés olvasni őket :) (2011.07.25. 15:56) Átdolgozva

Linkblog

na kezdjük

lucaorsolya 2010.07.25. 22:50

mivel összegyűlt egy két versem az elmúlt években, hetente 3 fogok feltenni. ime az első, s egyben a legfrissebb, fogadjátok kritikával:)

Dunaparton

 

a vízszagú frissességből immár semmi sincs

a sűrű pára-burkolat,

mit a majdnem-láz agyamra hint

csontomig átitat.

az eddig jól körülhatárolt réteg

mint a gombafonalak,

az akarathiányokba be, betéved,

s felszívja megmaradt

erőmet.

 

túl sok a dolog,

hangya lelkű, ha lennék, talán...

de a szellem bágyadtan kódorog

a nyár hőségoszlopai között

s a félelem, mint izzadság elönt,

hogyha mozdulok az ösztönök

széttörik életem,

minden munkám, mit az értelem,

a józan meglátás szerint csiszoltam.

s hiába, hogy a kontúr határozott,

lendület híján ülök az üveg-porban,

rettegve nézem kés-élű művemet,

mit a fülledt vágy-őrület,

egy pillanat alatt törhetne szét.

 

a csökönyös út-törés, az erőltetett menet

hogy biztos jövő és céltudat legyek,

ólmos álarcként

mozdulatlanságba temet.

csak nem lenni egy napra,

mint névtelen test, melyet

a hőhullámokkal érkező izgalom

köt le, nem a zabla,

s ha vágya tárgya

meghozta gyönyörét,

nevető gurgulázással lép

tovább,

nem bonyolítva túl a létezést.

 

Szemem elmerül a sötét Dunában.

A víz ritmusát csodálva remélem,

erőm lassan gyűlik agyam medrében,

s míg hűsen józanítanak az omló hullámok,

csöndben nézem, amint magamra találok,

mély egyensúlyában.

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://valamikiszaladt.blog.hu/api/trackback/id/tr862175937

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tim149 2010.07.25. 23:41:14

Megírtad a következő versemet, pukkadj meg. Ráadásul jobban, mint ahogy én fogom. Pukkadj meg.
Edek kedvenc verse :)

lucaorsolya 2010.07.26. 00:01:43

pedig nem ma írtam, de tényleg (azaz nem tőled loptam az ötletet):)

Csillagon 2010.08.29. 14:39:20

Tényleg az első versszak a legerősebb (lehet, hogy csak az előfeszítés miatt érzem így?:)). "hiába, hogy a kontúr határozott, lendület híján ülök az üveg-porban," -> szerintem ezek nagyon jól eltalált, erős sorok. Amit kritikaként mondanék (korábban nekem is felrótták, és azóta mindenhol figyelek rá), hogy némelyik képbe nagyon bele lehet bonyolódni, képzavaros vagy csak zavaros lehet az a mezei olvasónak, ami neked nagyon is világos (bár többszöri olvasásra tisztázódik, ahogy újra-újra olvasom). Egyébként, szép, következetesen végigvitt vers :)

lucaorsolya 2010.08.31. 20:57:22

itt melyik képeket érezted zavarosnak? amúgy tudom, hogy össze tudom zavarni a dolgokat, egyet értek az észrevétellel, bár itt legfeljebb azt érzem, hogy nem fejtettem ki eléggé, amit meg azért nem sikerült, mert úgy éreztem már így is a közhely határát súrolom időnként.

Dhor · http://dhor16.gportal.hu 2012.03.05. 20:17:29

most csak felületesen olvastam el, nem gondoltam bele minden sorba, és így átjött egy nagyon átérezhető érzésvilág, lelkiállapot - tetszik.
süti beállítások módosítása