ne próbáljunk meg komolyak lenni. ma úgy se menne.
Gondolatvesztés
Érdektelenné vált játékokkal telerakott szoba a fejem,
a teljes üresség és a túlzsúfoltság érzete között
pimasz egyenlőségjel feszül,
és ez a kis dög kacérkodik velem,
nem akar mozdulni, nyújtózik jobbra-balra,
arcán kéjes vigyorral, hogy miatta
méla agyamra lila köd terül
Mennyivel jobb volt, mikor még grafittal írtunk,
nem lenne ilyen nagy vagány,
ha radírommal törölhetném bármikor,
mint egy elszámolást a matekháziból.
De valljuk be, ezen merengni,
nos,
épp annyi értelme lenne, mint amennyi most.
Semennyi.
