többek között azért nem tartom magam irodalmilag értékes verselőnek, mert én mindig azt írom le ami bennem van, nem pedig helyzeteket, jelenségeket próbálok átadni valamilyen egyéni megköztelítésből. Bár néha úgy teszek, mintha megpróbálnám, de végül mindig csak magamról beszélek:
Vulkán
Azt kérded, miért nem szólok?
Nincs átmenetem,
én nem lehetek virág,
lassan bomló és puha,
bennem a világ dühe kavarog.
Én mondanám,
de ha kínyílik hét ólom lakatom
felégetlek világ,
mert bennem minden tűz,
és minden romboló hatalom.
Próbáltam, kérlek hidd el nekem,
én megpróbáltam lassan ereszteni ki
mindent mi tép, mindent mi fáj,
de egyetlen apró sóhajom is méreg
mindenre mi élet.
Önmagam égetem,
nem segíthetsz.
Hagy hát magamra kedves,
ha hét ólom lakatom elpattan,
méhem dühe kiömlik
élettelen testemen zúdulva le
a hűvös óceánig.
