Tavaszváró

Vissza visszatér a tél,
De nem havat hoz, nincs fehér,
Tiszta mélység, szűzi tér,
Csak hideg jön, szürke szél,
Bőr-repesztő,
Arcom pufókra kelesztő,
Csontomat is megfagyasztó,
Jókedvemet elapasztó,
Rideg, undok, ködös tél.

Látod kedves, ázom-fázom,
átereszt a kiskabátom,
bősz tavaszi lázadásom,
kora volt még, jaj belátom!
Tévedésem,
dölyfös, öntelt részegségem,
szégyellem én, arcom pirul,
büszke lelkem már nem virul,
így egyedül hozzád vágyom.

Ó, de hozzád, hogy mehetnék,
mogorva vagy, mint a medvék,
szép szemedben nincs melegség,
bocsánatért mit tehetnék?
Forrt a vérem,
meleg bundám elcseréltem,
úgy örültem a tavasznak,
nem hittem a bölcs szavaknak,
jól jöhet a bunda még.

Nincs már bundám, nincs már párom,
kiskabátban hozzád vágyom,
kis kabátban ázom-fázom,
melegséged úgy kívánom.
Ha mehetnék,
többet sose feleselnék...
(csak egyet súgj meg, arra kérlek,
mikor lesz már tavasz, végleg?
úgy tetszik a kiskabátom.)