Vagyok

Nem én vagyok

a szoros kontyba fogott,

keményen néző unalom.

Gyakran hallgatok szorongva,

és hajam is gyakran tekerem fel

csacska kontyba,

míg a kínos csönd perceit számolom,

de mindez nem én vagyok.

Nem én vagyok

a folyton más ölet kereső,

örökkön friss húsért epedő,

hangos testű, csábító szörnyeteg,

ki hormonokkal tölti meg

a tüdőn kifújt fülledt levegőt,

mindez nem én vagyok.

Nem én vagyok

a lírai lelkű, rózsaszín depresszió,

az anyai érzést hirdető misszió,

a sötét lovagért önmagát feláldozó,

mindez nem én vagyok.

Ezer ruhám lassan csíkokra szelem,

szín szín mellé,

számtalan rejtelem,

minta mellé újabb minta,

de egy a cérna, mivel fércelem.