HTML

anagyéletérzés

vers formában leírt gondolatok,melyeket - sok év hezitálás után - úgy döntöttem, megmutatok. Nem török irodalmi babérokra, de beleestem abba a csapdába, hogy alkottam valamit, és érdekel, másoknak hogy tetszene, ha megmutatnám. hát most kipróbálom. olvassátok.

Friss topikok

  • Dhor: most csak felületesen olvastam el, nem gondoltam bele minden sorba, és így átjött egy nagyon átére... (2012.03.05. 20:17) na kezdjük
  • lucaorsolya: de még mennyire :) (2012.01.31. 14:03) szakdoga helyett
  • Tomeczek: Ez nagyon szép! :) (2011.12.27. 12:58) karácsony
  • mindenmash: Annyi értelme legalábbis van, hogy az én agyamban is ugyanez az értelmetlenség honol. Az pedig vég... (2011.10.01. 22:40) feszültséglevezetés
  • babapiskota88: hú Luca nagyon tetszenek a verseid. olyan jó érzés olvasni őket :) (2011.07.25. 15:56) Átdolgozva

Linkblog

a várva várt

lucaorsolya 2011.04.10. 23:40

Egyedül

 

Mint mikor gurulsz le a hegyről,

önmaga körül forgó giliszta-lény,

csak forogsz, egyszerre zuhansz, repülsz

és a földhöz ragadsz,

szemedben zakatol a fény.

 

Fejedben a kusza tekervények

összegubancolódva köröznek szüntelen,

és csak arra vágysz, álljon meg a világ,

legyen csönd a képek között,

csak érjen véget a végtelen.

 

Így vagyok ma én is,

szédült-féktelen.

Eltűntek a zuhanásban határaim,

házamat is elhagytam én,

bolond búgócsiga,

s létem a munka-iga

és lágy szenvedély között

gurul a rosszullétig hajszolva testemet.

 

Nő vagyok, vonatkozását még sosem

éreztem ennyire.

A létezés határtalan mámora

fejembe száll, és gurul és repül velem,

mégis a földön vagyok, meztelen

és buja vágyam oly ösztönös,

mint a sár, mint a föld, mint a szeretkezés

mély lélegzete.

 

(Magam vagyok

- elveszett lény a végtelenben)

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://valamikiszaladt.blog.hu/api/trackback/id/tr872815769

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mozzarella 2011.04.11. 17:25:34

Első olvasat.(Kicsit összeszorult torokkal ülök le.) Első versszak: egyszerre gyönyörű-lucás, és egyszerre meglepő - a giliszta kép. Bevallom, nem a kedvenc állatom. De együtt mégis: azannya, én ezt ismerem ezt az érzést: "szemedben zakatol a fény" - így gurul le az ember a Kálváriáról. Persze ez csak a kép - na de így leírni!!
További kedvenceim: "házamat is elhagytam én,/
bolond búgócsiga"
Ez zseniális kép. Szerintem.

És: "gurul a rosszullétig hajszolva testemet."
A háttér miatt - ez borzasztó pontos. (És fontos...)

Továbbá: "és buja vágyam oly ösztönös, /mint a sár, mint a föld, mint a szeretkezés/ mély lélegzete."

Megint a meglepődés: a sár miatt. De pont ettől is meg a gilisztától is annyira jó!! Erős. Ez most szerintem megint egy olyan vers lett, amiben nagyon kidolgozottak a képek - mint a Dunásnál - talán még pontosabban - az egész gurulás.

Másodszori olvasás: hú. Ez tényleg: JÓ. NAGYON JÓ.

Amit még éreztem mellé (elsőre, másodikra, harmadikra), azt nem tudom leírni.

Dhor · http://dhor16.gportal.hu 2011.04.11. 21:37:46

A döbbenetet, és hogy mennyire jók a képek, és mennyire izgalmas egymás után beléjük képzelnem magamat, nálam az utolsó kilenc sor előttig tartott. Onnantól más síkra lép, túl egyértelmű, elvész belőle a megfejtés öröme, izgalma és a többértelműség szabadsága. Túl szókimondó az első majdnem 3 versszakhoz képest. Pedig addig tényleg nagyon megragadó.

Más: ez már a harmadik (legalább a harmadik, vagy legalábbis az ide felkerültek közül legalább a harmadik) versed, amiben búgócsigával fogalmazod meg magad. Ez valahogy nagyon megfog, hogy van egy ilyen határozott összeköttetés a versekben, hogy nem távolodik el egymástól teljesen a sokféle hangulatban a több különböző énkép. Nem tudom, mit akarok ezzel kapcsolatban mondani vagy kérdezni - csak leírtam.

lucaorsolya 2011.04.12. 01:31:16

@mozzarella: köszönöm:)
@Dhor: igen, de nem mindig a megfejtés öröme a cél. egyértelmű, mert nem akarom túlbonyolítani, hiszen ez egyfelől egy nagyon is világos és egyszerű érzés, a test ösztönös vágya. egy sor volt amit kiszedtem (eszem ölembe költözött), azt én is túlzásnak éreztem utólag. de a többit nem. egyszerre bonyolult és sokrétű az érzés, de ugyanakkor nagyon is egyértelmű. én úgy érzem, van szerepe a szókimondásnak, és a határozott asszociációknak. én ebben is látom az erőt. de köszönöm a véleményt! sokat jelent hogy reflektálsz

Dhor · http://dhor16.gportal.hu 2011.04.12. 13:49:12

Nem tudom, a többi olvasó hogy van/lesz vele, de nekem így már az utolsó versszak is sokkal jobban tetszik! :) Szerintem jó, hogy kihagytad azt a sort, az olyan lezárás-szerű volt. A nélkül már egyáltalán nem zavaró, hogy az utolsó versszakban kifejted.

Egyébként nekem ez a kedvencem:
"és csak arra vágysz, álljon meg a világ,
legyen csönd a képek között,
csak érjen véget a végtelen"
Annyira igaz!!
Meg az is nagyon jó, hogy egy kis szünet után, az új versszakban megint erre rímelsz vissza. Olyan, mintha azt érzékeltetnéd vele, hogy hiába próbálod, nem tud véget érni. Ott egy szívdobbanásnyi szünet a versszakok határán, majdnem fellélegzem, hogy talán véget vetettél a végtelennek, de ugyanonnan folytatódik tovább mégis. Ez nagyon jó!

lucaorsolya 2011.04.12. 23:18:38

@Dhor: még kicseréltem egy szót, kétszer volt gyorsan egymás után a testem. így már egész elviselhető. bár nem tudom. továbbra sem vagyok épp költő. de úgy érzem átadja a pillanatom. bevallom egy kicsit ittas voltam:) ezért ez a sok testiség.
süti beállítások módosítása