...épp tegnap írtam, és ez sem tökéletes alkotás, de kivele, ez is én vagyok/voltam
Ma
amikor tudod, hogy senki se vagy,
mikor mondják, hogy mindenki vagy,
összekuszálódott önsajnálat az élet,
minden nap, minden miért félek
újra teremti önmagát.
meddő vagyok,
méhem, agyam üresen dobban, mégis
vajúdom
élethosszan.
vágyak, mocskos vágy, semmi szép.
bennem semmi szép.
rámrakódott a mérhetetlen,
s hiába kérdeztem
újra s újra,
hogy lehetne lerágni
ezt a világtaszító mocskot.
a gyönyörű tested mellett aludnom nem lehet.
rámtapad a félelem, hogy csak önmagam vagyok,
hogy nem tudok,
hogy a vágyon túllépni nem lehet,
hogy a szellem nem kaphat teret,
hogy megint eltemet
a kínos hallgatás,
hiába hiszem,
hiába vallom,
hogy gömbölyű a csendem,
felednem lehetetlen,
hogy álca minden, börtön ez,
kegyetlen.
nem érezni, tudni akarom,
akarom tudni, miből állsz össze,
hogy ne csak testem törjön össze,
ha elhagysz.
leklem is egészen.
ne leygek senki,
senki se legyek,
csupán az árnyék, csupán a fellegek
vizes párája,
mit az égre lehelsz.
ez legyek nélküled,
nélküled való te.
ha elhagysz, senki se legyek.
ezt akarom.
ne csak a magára hagyott,
az alkonyok
giccsét irigylő
eltemetett lelkű
hősnő,
akiért a világ térdre borulna,
istenítene, kérne könyörögne:
légy enyém -
és felém,
belém
semmi sem áramlana, csak börtönöm
imádná minden.
ne haragudj. csak félek,
félek magamtól,
félek,
ha nem vagy velem
visszazuhanok -
tört szárnyú ámulat.
hogy nem léphetek magamtól távolabb.
se veled,
se nélküled.
2008
