Szeretkezés
Jössz felém, pár pillanat
és lélegzetedig enyém leszel,
bódít a megadás, amivel
belém zuhansz,
megkötöz vágyad és megszakad
valami bennem, köztem és nem vagyok
nem vagyok többé semmi csak lihegő,
szűkölő kis macska,
hiúz, vagy amit csak akarsz,
és ámulok,
és akarlak,
és dolgozik érted a test,
és kellesz, és egyre jobban kellesz és
minél jobban és jobban
megkaplak
és minél jobban jobb
annál inkább éget
a zuhanás,
a zuhanásban felmelegedés,
a súrlódás köztem és a világ között,
és test vagyok és lélek vagyok külön-külön él,
szétválik mint a halál vagy a születés
vagy a csönd perceiben,
és emelkedik a test.
Emelkedik a testem ,
hogy minél inkább,
minél előbb,
minél vadabbul legyen tied,
gurul, nevet, szűköl a testem,
mohó húsevő virág,
és minél vadabb a jobb, annál nagyobb a
hiány.
Testünk súrlódását feloldom,
gyöngyöző nevetésből
buggyanó gyönyör
az oldószer,
vigyázz,
nehogy enyém maradj,
mert felszív a testem,
az ösztön sóhajokra tép,
és szétolvadsz körmeim között.
