szóval, ezzel a verssel nem vagyok éppen elégedett, de úgy érzem, nem tudok rajta többet változtatni. inkább azt tudom elképzelni, hogy ezt a témát más stílusban. no mindegy. olvassátok, és aki akar írjon véleményt. és ne kíméljen.

Mosolyszünet

Bár rejtenél tenyeredbe,
arcom bőrödbe temetve
szuszogó madár bár lehetnék.
S látod csak támadok,
dühöm csak gyűlik, mint a fellegek,
állkapcsomban gyűlölet remeg,
puha testem inakká szakad,
a lelkem ólom, de hab a harag,
s míg benned alszanak
a melegség tompa lángjai,
kihűlök a némaságban.

Az öntudat csak percekre ad irányt,
röptömben szédülten rángatózom,
pedig te vagy a cél,
bizonytalan testemen a szél
átnevet,
a napfény kristállyá olvasztja agyam,
a rokkant reggelek,
a nélküled elkezdett napok
szilánkok a felsepert udvaron
és
nincs többé irány.

Hullik az eső,
hogy bennem érjen földet,
éjszaka titkon átölellek,
a bennem gyűlt eső párolog
míg szívem bőrödön dobog,
úgy vonz csöndes szuszogásod.

Nyelvem vakon pereg.
Tompa tönk.
Én csak azt tudom,
hogy nem lehet más otthonom,
mint érdes tenyered,
csak azt tudom, hogy szomjazom,
bár tudnád, valami magamba temet,
bár tudnám mondani neved,
szemed és valami egyenletes
melegség, ami te vagy,
ez elhet számomra az egyetlen oltalom.
Ó, mond, hogy tenyeredben lakhatom.