szeretek csókolni. szeretem, ha csókolnak. szeretem a csókot. de hát ki nem, ugye? gondoltam, erről kellene írni. eddig jutottam (folytatás következik) :
Csókok
I.
zavarosan akartalak
szívem nyelvemen dobogott
és féltem, ehhez túl nagyok
a számban a metszőfogak
II.
Nem akarta, én sem ezt,
de nevető furcsa tiltakozása
magába húzott, s az ajkak gátja
a vágyaktól átszakadt,
s nyelvem a zabolátlan
tört volna előre a mélybe,
hogy válasza felületét érje,
de elakadt a tétovázó szájban.
- Ó, gyönyörű, fehér hóhérjaim,
ti álltátok csak gátját, hogy otthonom elérjem,
Hol a szerelem feloldott volna majd, egészen! -
Hiába fúrtam át magam ajkain.
Aztán a busz, szédülten az ülésre hulltam.
Dacos büszkeséggel még utána néztem,
de ahogy eltűnt a téli fehérben,
fülemig pirultam.
