Aeger amoris
Kedves, te sem akarhatod,
Hogy mint bús filamentumok,
Mik alig érnek össze
Búcsúznak is el,
Lelkünk máris váljon örökre.
Hisz léted tovább ingerel,
S vágyam aktinja hiába fedi fel
Titkos kötőhelyét
Míg megvonod miozinod vágyott felületét.
Ó nem taszíthatsz már magadtól,
Te, mindennapok eszenciája.
Billentyűkig bódulok nyakadtól,
Érintésed szétbont – molekulákra.
Ó, benned végem érzem én,
Bolond lettem,
mint őrült antigén.
Mindenhol kereslek,
téged, antitestet.
De vigyázz, kedves, ha rád találok,
Összekötöz minket az átok,
Ott várunk egybekapcsolódva,
Hogy lelkünk membránját feloldva
Elnyeljen örökre magába
A szerelem nagy-nagy makrofágja.2006
