Komolytalan
Vágyat verejtékez a bőröm,
dühödten szívedhez verődöm,
mosolyunk mohón
összetapad.
Lendül a lehellet,
égig is emelhet,
most fölszakadnak félelmeim
ujjaid alatt.
Ajkam úgy kíván,
mint nyári éjszakán
tompa tölgyesek a hűtlen
villámok csorba csókjait.
Már testedet kívántam,
s nyelvemnek nyomában
kíváncsian bőrödre gyűltek
legfélénkebb vágyaid.
És fogad álmodta gödreim
virágot hajtanak,
engem elmélyít az élet,
s elnyellek téged,
hogy bűneim alól
feloldozzalak.
2005. 01. 09.
